Sok-sok minden történik ám, például az első és legfontosabb, hogy egy szellemi hulladék vagyok. Már csak azért is, mert a Minimancs december ötödikén töltötte be a 4. életévét és én szépen és komótosan elfelejtettem. Szar gazda vagyok és valószínűleg szar szülő is leszek. Hát hogy lehet egy ilyen pici szőrgombolyag születésnapját elfelejteni?! Ma kárpótlásképp csináltam neki egy parizer tortát, a gyertyáktól félt, de aztán szépen válogatta ki a neki tetsző finomságokat. Holnap túrázni viszem, ez is a kárpótlás és megvesztegetés része. Tényleg egy hulladék vagyok.

Aztán a héten voltam Gödöllőn, céges konferencián. Az egész elcseszett napomat egy kocka transzporterben töltöttem, autópályáról le, autópályára fel M6-M0-M3-M31. Odafelé csak olyan ötször/hatszor tévedtünk el, hazafele már csak kb. négyszer. Köszönet mindezért az új kollégának, aki igazán felkészülten vezetett. Rendkívül élveztem a trip-et, tényleg…

Ma pedig megvolt az idei utolsó munkanap. Mostantól szabad vagyok mint a madár és boldog. Fuck Yeah 2011!!! Idén már kevesebbszer fogok ideggörcsöt kapni, azt hiszem. Végezetül kaptok még egy szülinapos képet, ez a kedvencem, big szakáll és parizer: