Imádom a Hidden Object játékokat, de amit a hétvégén otthon műveltünk, az már nekem is több volt a sok(k)nál. A napok konkrétan az itt az asztal, hol az asztal? itt a szék, de hol az ágy? és a mi a büdös franc ez? kérdéskörök mentén teltek. Pénteken először apáék szobáját pakoltuk ki teljesen. Vettek egy szép, zöld szőnyeget, de ahhoz hogy az bekerülhessen, minden mozdíthatót ki kellett vinni, majd vissza. Vasárnap aztán az én kuckóm volt porondon. A férfim számítógépe lekerült hozzám. Innen ez már tényleg egy komoly kapcsolat, basszus, a PC-je nálam van! Ez majdnem olyan, mintha már gyerekünk lenne. Szóval rájöttünk hogy az a gép a világ minden kincséért sem fér be a nyúlfarknyi szobámba. Minden logisztikát bevetve tologattuk a bútorokat, aztán valami csak lett végül. Este 6 sajtburgerrel, egy közepes krumplival, közepes kólával és málnás-csokis álompitével vígasztalódtunk a szekszárdi kilátónál. A maradék időben próbáltam nem hányni a Mekis kajától, a saját kutyám meg lehugyozta a lábamat. Hát valahogy így telnek az átlagos hétvégi napok. A ma délelőtti szüretet a papánál pedig jobb, ha nem is említem. Éjjel mi legények voltunk, én inkább leány, de nappal már kevésbé 😉