Szörnyű vagyok. Egyszerűen borzalmas és iszonytató. Mármint olyan tekintetben, hogy mennyire tudok félni és milyen gyáva vagyok. Néha szívesen tarkón b*sznám magam egy szívlapáttal, amiért egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni dolgoktól. Végülis, alapvetően  igen sok mindentől félek. Félek a lepkéktől, a sötétben, a magasban, a szellemektől, a farkasembertől, attól hogy Horn Gyula mégis úgy dönt egy nap hogy feleségül venne, és én majd nem tudom igent mondjak-e neki vagy sem. Szóval csupa reális dolog. De a leginkább az elmúlt hetekben mégiscsak a fogorvosomtól féltem.

És itt kezdődik az hogy egyszerűen szörnyű vagyok! Ha módom van rá – és általában van – már hetekkel a kitűzött időpont előtt elkezdem a rettegést. Nem tudok aludni, nem tudok enni, hetvenszer megnézem a problémás fogam a tükörben. Morcos vagyok, mogorva, senkit sem szeretek, mindenki idegesít és egyszerűen a zabszemet sem lehetne a seggembe dugni. Persze senkinek nem mondom hogy mi bajom van, mert amíg nem beszélünk róla, addig a probléma nincs is. Strucc-politika. De amint kimondtam és kézzel foghatóvá válik, sajnos már muszáj létező dolognak tekinteni. Így csupa elhárító folyamatot próbálok csinálni. A Szívek Szállodájából pár nap alatt megnéztem két évadot, mert addig sem gondolok a saját gondjaimra. Tudom, picit beteges. Na jó: nagyon az! Kíváncsi vagyok mi lesz ha egyszer szülni fogok. Vagy inkább: Bele se merek gondolni…

Szóval tegnap voltunk Pécsen és egy bölcsességfogamtól váltam meg. Mentségemre legyen, a félelmem most nem volt alaptalan: 15 percig húzta a Zoli, 3 különböző fogóval és nem akart kijönni. Nagyon ragaszkodott hozzám, baromira megijedtem, már majdnem ott tartottunk hogy vésni kell. Aztán végül… Sok kínlódás árán…Kijött. Azóta egy merő fájdalom a pofám, még a sajtburgert is intravénásan akartam bejuttatni magamba. Citromos teán és fájdalomcsillapítón élek. Ez már a vég. Kommentben kéretik sajnálni!

Ps.: Megtudtam tegnap – a váróban, egy újságból – hogy a jövő a kerámia és az üveg fog-implantátumoké. Így arra gondoltam, hogy betörünk apával a piacra! Az alapanyag már megvan, legalább valami jó is legyen az egészben! 😀