A héten kényszer-szabin vagyok. Nem így terveztem, de végülis egész jól jött a dolog. Van most időm kicsit feltöltődni otthon, az elkövetkezendő hónapok úgyis húzósak lesznek a cégnél. Az átszervezés már megvolt, a lehető legtöbb bonyodalomból próbálok kimaradni, de így is be van táblázva teljesen a jövő hetem eleje.  Otthon viszont sokat pihentem, jutott idő a családra, sütöttünk, takarítottunk, bejártuk a temetőket is, most hogy itt a november eleje. Végre a műhelyben is annyi időt tölthettem, amennyi jól esett, nem szorítanak határidők, s ilyenkor érezni is hogy sokkal kifinomultabban alkotok. Elkezdtem csinálni a kerámia ajándék-kísérőket. Idén picit más lesz mint tavaly, próbálok egységesíteni. Az ablakpucolást is meg kellett ejteni, nagyon utálom csinálni, de Hálistennek volt segítségem! 🙂

Tegnap a férfiméknél lerohadt a router gép, így este 10-kor SOS indultunk Bátaszékre javítani. Félbe kellett hagynom a P.s: I love you nézését is, persze, pár pillanat után totálisan rákattantam. Szerencse, hogy Emese torrent függő, így egyből ráállítottam, hogy szedje le nekem. Hajnalig ki sem kapcsoltam a gépet, az ágyban néztem, nagyon tetszett. Annyira szomorú, és romantikus egyben.. Néhol majdnem bőgtem. El is szeretném olvasni a történetet, már régóta tervezem. Kíváncsi vagyok, a könyv hogy tetszene. Jeffrey Dean Morgan volt a filmben nekem a kedvenc. Mondjuk ez nem meglepő, mert nálam a Grace klinika óta ő a favorit!