DoRcYblog újratöltve

A pesti kiruccanás utolsó állomása, legalábbis amiről be akartam számolni, a skanzen volt,  Szentendrén. Még itt sem voltam sosem és nagyon tetszett. Csodás táj-jellegű dolgokat láttunk, bár nekünk vidékieknek ezek a dolgok annyira nem is számítanak újdonságnak. A racka-juhokért oda voltam itt is.

Nagyon meleg napot fogtunk ki, a ruhák nyoma totálisan ránk sült, jó 4-5 órát mászkáltunk. Elfáradtunk, de azért nem annyira, hogy este még ne nézzünk kis ismét a Mesterségek Ünnepére.

A Skanzen után Szentendre belvárosában is jártunk, egy ebéd és egy gyors fagyi erejéig. Nagyon tetszett a vízpart és a kis hangulatos sétáló utcák, sokkal szebb volt, mint amit vártam tőle. A Duna-parton még láttam két kis sóbi törpe schnauzert is, a vízben úszni!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Még a 20.-ai hétvégén voltunk – vasárnap – a Gozsdu udvarban, a Goubán is. Nagyon örültem, mert sok Meskással, és általam már ismert alkotókkal is találkoztunk. Nekem tetszett a kicsit bolhapiac, kicsit kézműves-vásár jellege is a helynek, sokkal jobban, mint a WAMP. Elsőként a csodás, házi jellegű lekvárok és szörpök varázsoltak el minket, rögtön a bejáratnál, aztán persze sorra a többi termék is.

Jártunk BogárKrea standjánál, meglestük Theia gyurmáit, ZsaduArt aranyos kis bakelit-lemez ékszereit. És picit elbeszélgettünk Aggabak standjánál, aki nagyon szimpatikus volt, és egyben az egyik kerámiás példaképem is. A kis házból kifele kuksoló csigái zabálnivalóak! Ittunk egy kávét egy hangulatos kis kávézóban, aztán irány haza. Bőven volt mit nézelődni a Goubán, úgy gondolom, egy kellemes délelőtti/délutáni program!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Azt hiszem, bele kell törődnöm végérvényesen, hogy itt az ősz. Mindenhol hullanak a falevelek, egész nap esik és folyton fázom. Az összes valamire való időmet a műhelyben töltöm, intenzív színterápiával, s rakosgatom a színes üvegeket, hátha kicsit jobb kedvem lesz. Már készülök nagyon a szekszárdi szüreti napokra, ami hipp-hopp itt lesz, csukott ablaknál alszok éjjelente és vastag takaróval.  Vicces, hogy pár napja még a Mesterségek ünnepén majd megsültünk,  és minden fotón és terméken szinte csillog a napfény.  Nézzétek!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ismét egy kreatívból másolt bejegyzés. Mert jobban úgysem tudnám újra leírni. Egy fotóalbumot azért fogok még csinálni, hogy az összes képet megnézhessétek!

Tudom, már ideje megírni a beszámolót, de hát olyan lusta dög vagyok. Na meg persze annyi minden történt, hogy képtelen vagyok az élmények közt szelektálni. 4 napig az ékszerek és a csodás kézműves termékek bűvöletében éltem. Én most voltam először a Mesterségek ünnepén de még nagyon sokszor szeretnék menni!

Standunk

Remekbe szabott kézműves termékek. A kedvencem idén a levendulász hölgy volt. Azt hiszem, túlzás nélkül szinte mindenből vettem, ami levendulás volt a vásárban. Az egész fizetésem ott tudtam volna hagyni!

Finomakat ettünk és ittunk, a jeges kávéra totááál rákattantam és azóta is csak arra tudok gondolni!! Esténként pedig áldoztunk a kókusz-likőrözés oltárán!

Apukám bemutatózott:

Maga a hely is gyönyörű szép volt, ahol voltunk, a Budavári Palotában, de este még a tűzijátékot is a legklasszabb helyről figyelhettük, a standunk mögül.

A hangulat is végig nagyon-nagyon jó volt. Köszönet még egyszer, a csodás házigazdáinknak! (Az utolsó képért ezer bocsánat fiúk, de nem tudtam megállni…. )

Ja, és voltunk a varázslatos Szentendrén is: A Sakanzenben, meg csak úgy a sétálutcán, ami teljesen rabul ejtett. Vasárnap a Goubára is kinéztünk. Erről majd még hozok képeket!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Itt még nem örökítettem meg a györkönyi vásárt, most muszáj pótolni, így is sok mindennel le vagyok maradva. Mostanában állandóan megyünk. Szóval, Györkönyben Nemzetiségi napokon voltunk, ugyanott ahol tavaly is. Testületileg kivonult a család. Vittünk sok szép ékszert, kerámiát, ettünk, ittunk, fagyiztunk, jól éreztük magunkat. Bonoka rátalált arra a schnauzer kislányra, aki tavaly is kint volt, sajnos a kis hölgy (vagy inkább domina) nem akart barátkozni..

Igaz, a vásárban töltöttük idén a legkevesebb időt kb. Már előre kifigyeltük, hogy a környéken három geoláda is van. Az egyik ráadásul helyben, elindultunk a pincesoron megkeresni. Imádom egyébként ezt a helyet, valami varázslatosak a kis pincék. Formára az összes hasonló, mégis apró részleteikben eltérnek egymástól és nagyon szépek. Az egésznek valahogy megvan a hangulata, árnyas, színes, kellemes, pihentető hely. Legszívesebben az összes pincét egytől egyig lefotóztam volna! Ennyi hely, persze, nem volt a fényképezőgépen!

Természetesen közben a láda is meglett!

Ezután Nagydorog felé vettük az irányt, a tesómék után, akik már előre feltérképezték a terepet. A Szenes legelőre mentünk. Igazából ez a láda elég messze volt a györkönyi vásártól, de ha már ott voltunk a közelében, hát miért ne keresnénk meg. A terep brutális volt. Az eleje tetszett, láttunk juhokat, ökröket, gémes kutat, hatalmas szénabálákat (love) és óriási sík terepet. Aztán át kellett gázolni egy csomó száraz növényen, egy patakon, ami tele volt náddal és őszintén féltem, hogy elsüppedünk, a cipőm majdnem bele is ragadt a sárba, meg a kutya is. Végül jött a szúrós bozót a láda közvetlen környékén. Nem csoda, ha nagyon örültünk a nehezen jött találatnak!

Úgy tűnik, még nem voltunk eléggé fáradtak ezután sem, mert a nap utolsó állomásaként ellátogattunk Pusztahencse határába, ahol egy hatalmas geodéziai toronytól nem messze rejtettek el ládát az erdőben. Ez már inkább a megszokott terep volt, sok zöld, vadcsapások és lábnyomok, oldalt a hatalmas kukorica, amiből néha ki sem látszott a torony. Vadkender is akadt bőven, de a kedvünk természetesen nem ettől volt annyira jó!

A rögtönzött túrák után a kutya is már kellően odavolt, úgyhogy visszamentünk a vásárba. Sok ékszertől megváltam, összepakoltunk és uzsgyi haza. Tökéletesen szép, nyári nap volt ez! A fotóimat pedig nézzétek meg ITT, mert most tényleg érdemes! Csodás tájakon jártunk!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Engem is elért a borzalom, szóval regisztráltam a Facebookra és a vicc az, hogy picit még élvezem is. Pedig annak idején ez ellen még kézzel-lábbal kapálództam. Persze, nem mint magánszemély vagyok érdekes, inkább a Local Busniss-em, ezért is hoztam létre a “sima” adatlapom is. Ha a képre klikkeltek lehet lájkolni, meg nézegetni, olvasni.  Igyekszem folyton frissíteni, csak egyelőre még hadilábon állok a rendszerrel. Sosem gondoltam volna, hogy rajtam ilyesmi kifog…

Szerencse, hogy van nekem a Kari, aki programozó, bár a Fészbúk tekintetében azt hiszem én sokkal kompetensebb vagyok nála!

Másik dolog, hogy egy napja a földön alszunk már megint. A kanapé-ágy (Georgia), amiről korábban áradoztam, azóta rémálommá vált. Már egyszer visszaköltözött a Jysk-be, kicserélték, amikor totál leszakadt és tönkrement. Most ugyanez van, azzal a különbséggel, hogy köszönöm, ilyet többet nem kérek!!! Az új ágy viszont, amit kinéztem – a sokkal strapabíróbb (Iza) – egyelőre nincs raktáron. Így majd két hét múlva kapjuk meg. Addig persze a földön vagyunk matracokon, de közben el is fogunk utazni egy hétre, így ez annyira most nem vág földhöz. Várjuk Izát, addig is reménykedek, hogy a hátamnak jót tesz a földön alvás, ugyanis se éjjelem se nappalom, mióta becsípődött egy ideg a lapockámnál. Kínok kínját élem..

És akkor a következő fontos dolog, hogy szerdán elutazunk, méghozzá Pestre, a Mesterségek Ünnepére. Idén a mézeskalácsoké és a hímes tojásoké lesz a főszerep, de azért ott leszünk mi is, pontosabban apukám és a csodálatos kerámiái! Gyertek ki minél többen ha ráértek, mindenkit sok szeretettel várunk augusztus 19-22. között a Budavári Palotában!

Ja és a Meska boltomba is nézzetek be, mert leáraztam a memória karkötőket, lehet válogatni :

MEMÓRIA AKCIÓ!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Újabb – geokessel egybekötött – kirándulásunk helyszíne egy nagyon érdekes település volt: Bátaapáti. A falut most teljesen felújítják, rengeteg pénzt kaptak hirtelen, szerintem kínjukban majd azt sem tudják, hogy mire szórják el. Mindenhol közműveznek, építik a tereket, térköveznek. A diákok állítólag ingyen kapják a tankönyveket, ruhát, élelmiszert, ilyesmit az iskolákban. Persze, mindennek ára van: a falu külterületén óriási atomhulladék lerakót építettek. Kicsit félelmetes a környék, mindenhol szögesdrótok, munkagépek, megdöbbentő látni ezt a hatalmas kontrasztot az egyre modernebb falu és az atomtemető között.

A területen két lejtősakna van, ahová a veszélyes hulladékot szállítják. Az egyiket Marikának, a másikat Eszternek hívják. Ott jártunkkor Eszterbe éppen mentek be a munkagépek!

A láda a hulladéklerakó melletti erdőben volt elrejtve. Aránylag könnyen meglett, volt a ládában egy olyan csillogós izé amit koktélokba szoktak tenni. A Bononak nagyon tetszett, és nekem is

Ezután visszamentünk még Mórágyra. Emlékeztek?! Korábban kerestünk már itt ládát a gránittömbnél, akkor nem lett meg, most viszont pillanatok alatt ráleltem!Volt benne egy Micimackós tutaj!

Ez a hely lett az egyik kedvencem amúgy, annyira szép! Picit kifújtuk magunkat, csináltunk pár fotót, aztán Karcsika még azt is megmutatta nekem, hogy mennyire izmos

Tök jó volt, egyszer eljönnék még ide piknikezni!

Ja és a napi sokk: A Bátaapátiba vezető úton találkoztunk egy bácsival, akinek a biciklis kosarában 5 db. levágott őzfej fityegett. Azután egész nap ezen lovagoltam. Undorító volt.

***

És hogy picikét magamról is írjak: Minden oké, a sok kirándulás közt pihenek és dolgozom. A hónapban már csak 18.-áig. Aztán elutazunk, utána pedig szabadságra megyek kerek egy hétre. Nagyon-nagyon várom!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Update: Remete kápolnás láda kipipálva! Kis segítséggel, tesómék épp előttünk logoltak!

Aha, ha már ott jártunk másodszor, most nem hagytam ki a Kálvária lefotózását.

Láda-falók lettünk! Azóta van még 5  új, megtalált ládánk!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Újabb geocaching élmények, most kizárólag Szekszárdról és közeléből. Sajnos a ládák nem lettek meg, de a kirándulás élménye az igazi lényeg ebben az egészben, úgyhogy annyira nem szomorkodtunk. Kizárólag a GPS-re hagyatkozva azt hiszem nem szeretek keresni: Sokszor össze-vissza vezetett minket és azt sem tudta, hogy mi van. Simán ott dögölhetsz meg tőle valamelyik árok partján, szóval nem mondanám, hogy nagyon jó szolgálatot tett. Néha azért sikerrel felismerte, hogy merre járunk, de többnyire nem.

Az első állomás a Remete-forrás volt, és a kápolna. Furcsaság, hogy az egyház tulajdonaként, a kápolnát hatalmas vaskapukkal védik a látogatók elől, kár, pedig igazán szép és különleges. Javítatni lehetne kicsit az egyház hozzáállásán, azt hiszem, pláne, hogy a vaskapu mellett tátongó hatalmas lyukon végülis boldog-boldogtalan bármikor beléphet a “magánterületre”, valamint hátulról is meg lehet kerülni a kaput, a forrás felől. Nem tudom, mennyire jártunk mi is a tilosban, de az embernek azért emiatt van egy icipici rossz érzése..

Öreg sírok tövében kutattunk. Valójában ezek persze műemlékek, és a Kálváriára emlékeztetik az ide látogatót. Sajnos, összképet nem csináltam róluk pedig érdemes lett volna. Éjjel azért ide nem mernék jönni keresni..

Sokat mászkáltunk az erdőben de aztán eluntuk, elmentünk felfrissülni a forráshoz. A víze nagyon hideg, viszont csillogóan tiszta. Nem ittam belőle, szkeptikus vagyok az ilyen “vad” vizekkel.

Ezután a belvárosnak vettük az irányt. Egy multi ládát kerestünk, ami elvileg Szekszárd híres pincéihez vezet. Sikerült szerintem a leglepukkantabb, ótvaros pincéket kiválogatni a rejtőnek. Villanyoszlopokról kellett számokat leolvasni, nagyon untam, és még az épületek sem tetszettek. Valamelyiknél féltem, netán ránk fog dőlni. A többi kereső is írta a neten, hogy siralmas, szocreál a környezet. Hát valami van benne, százszor szebb pincéket tudnék mutatni Szekszárdon a rejtőnek. Az egyik pince ráadásul indokolatlanul messze volt a többi állomástól, megközelíteni alig lehetett. Nem is értettem a koncepciót.

Az utolsó állomásban véltem felfedezni egyedül valami fantáziát. Maga a rejtés vagy nagyon jó volt, vagy a ládát ellopták, mert nem találtuk többszöri keresésre sem. És akik utánunk jöttek, ők sem!

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Úgy elröppent az idő, szerintem még csak nem rég blogoltam a 23. szülinapom, amikor este a kertben sokáig ünnepeltünk, iszogattunk meg nevettünk, és a barátnőmtől a barátságfüzetünk másolatát kaptam ajándékba. Ez a szülinap most kicsit hasonló volt, kicsit meg egészen más. Sokan megköszöntöttek, régi és új barátok, ennek nagyon örültem. Rengeteg csodaszép virág került a birtokomba, közülük is a legkülönlegesebbnek az igazi kis szárított levendula csokrom találtam. Egyébként majdnem minden ajándék amit kaptam idén, levendulás. Imádom ezt a virágot, a színét, az illatát, a formáját, mindent.

Persze, a többiek se kutyák..

Idén is grillezés volt, a mamáék is eljöttek. Ez már ilyen tradíció, szeretem a grill-husikat salátával. Finomakat ettünk, mondjuk a tortám kicsit (na jó, nagyon) elfolyt. Tanulság, hogy a nyári szülinaposok ne tejszínhabos tortát kérjenek!

A férfimtől rózsát kaptam és egy csodaszép táskát, fekete-fehér mintásat, pillangókkal.

Itt meg  azt játszottuk, hogy a Karcsika éppen nem teljesen normális Azért én így is szeretem!

Jól éreztem magam, egy kellemes, nyugis nap volt. Nekem mondjuk most már minden pihenés, mióta lejárt az erőltetett menet a cégnél, és már kereken 2 szabadnapom is van a 24 órák között. Most nem volt éjszakába nyúló a vígasság, viszont így el tudtam menni még este egy “kicsit” vásárolni. A havi fizetésem egy része és az F&F helyi ruhakollekciója bánta

KÉPECSKÉK ITT!

• 
• 
• 
• 
• 
•